Válassz nyelvet
Tisztelt Hölgyeim és Uraim
Hatalmas felháborodás övezi azt a javaslatot, hogy az egész Európai Unió fogadja el az Európa Tanács veszélyes egyezményét a nők elleni erőszak leküzdéséről, az úgynevezett Isztambuli Egyezményt.
Nincs kétségem afelől, hogy ez a szélsőséges ideológiával átitatott dokumentum nem csupán nem tartalmaz hatékony eszközöket az erőszak elleni küzdelemhez, viszont egy sor olyan veszélyes rendelkezést vezetne be, amelyek az egyezmény Európai Tanács általi elfogadása esetén minden tagállamban kötelezőek lennének.
Az egyezmény nyíltan támadja a házasság és család hagyományos modelljét, ezekben látva az erőszak forrásait. Ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyja a jelenség kialakulásának objektív tényezőit, mint például az alkoholfüggőséget. Az erőszak elleni fellépés általa javasolt modellje lényegében mélyen beavatkozik a családok autonómiájába, amelyeket ezentúl nem a társadalom legalapvetőbb egységének kellene tekinteni, hanem az elnyomás és az erőszak potenciális fészkének.
Az egyezmény bevezeti továbbá a gender ideológiát, többek között a nemek biológiai definíciójának eltörlésével és azzal, hogy a nemeket társadalmi-kulturális képződményként értelmezi. A dokumentum egyben kötelezi ennek a definíciónak a használatát az állami politika minden szintjén. A dokumentumban hivatkozásokat is találhatunk a „nemi azonosság“ fogalmára, ami a radikális aktivisták nyelvén annak a lehetőségét jelenti, hogy saját belső meggyőződésünk szerint határozzuk meg nemünket.
Az egyezmény az erőszak elleni küzdelem ürügyén igyekszik ideológiai tartalmakat rákényszeríteni a gyermekekre. Követeli az úgynevezett hagyományostól eltérő nemi szerepek ismertetésének kötelező bevezetését az oktatási programok minden szintjére. Ez azt jelenti, hogy a gyermekeket – szülői beleegyezés nélkül – arról igyekeznek majd meggyőzni, hogy az emberi nemeknek és a szexuális orientációnak különböző fajtái léteznek vagy, hogy magunk választhatjuk meg „nemi identitásunkat“. Ezzel az egyezmény támadja a szülőknek azt az alapvető jogát, hogy saját meggyőződésük szerint neveljék gyermekeiket.
Bár az egyezmény uniós szintű elfogadása az Európai Unió hatáskörének túllépését jelentené, sok jel arra utal, hogy az Európai Bizottság elfogadja ezt a vitatott dokumentumot. Ebbe az irányba mutatnak az újonnan megválasztott biztosok (köztük Helena Dalli) kijelentései is, miszerint az egyezmény náluk prioritást élvez.
Mindez nagyon komoly következményekkel járhat: azoknak az államoknak is alkalmazniuk kellene, amelyek eddig nem ratifikálták, és felmondása szinte lehetetlenné válna.
Mindezek fényében arra biztatom Önöket, hogy írják alá az egész Európai Bizottságnak és elnökének, Ursula von der Leyennek címzett petíciót az egyezmény elfogadásának vitatott terveitől való visszalépésről. Szintén kérem, hogy minél több ismerősüket mozgósítsák annak aláírására.
Az uniós biztosoknak világos jelzést kell adni: nem támogatjuk azt a törekvést, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés ürügyén ideológiailag szélsőséges megoldásokat vezessenek be a hagyományos családmodell gyengítése céljából. Csak a különböző népek közösségeinek határozott hangja képes megállítani az alapvető társadalmi struktúrák elpusztítására törekvő radikális körök terveit.
COALITION INTERNATIONALE POUR LA DEFENSE DE LA FAMILLE
Nemet mondunk a csalárd Isztambuli Egyezményre
Ursula von der Leyen elnök részére
Tisztelt Elnök Asszony,
Aggodalommal töltenek el bennünket a nők elleni és a családon belüli erőszakról szóló európa tanácsi egyezmény Európai Unió általi elfogadását érintő tervek.
Kétségtelen, hogy az Európai Uniónak mindent meg kell tennie az erőszak elleni fellépés érdekében. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy az ellentmondásos dokumentum azon felül, hogy nem mutat be hatékony megoldásokat a témában, számos olyan veszélyes szabályt vezetne be, amelyek közvetlenül veszélyeztetik a családok és a családtagok jólétét.
Az egyezmény szélsőséges ideológiával átitatott. Szembeszegül a társadalommal, bevezeti a nemek közötti küzdelem elméletét, ezáltal a család, illetve a nők és a férfiak közötti különbségek elfogadásán alapuló társadalmi normák leépítéséhez vezet. A dokumentum szerzői teljesen helytelenül azonosítják az erőszak problémáját. Annak forrását a hagyományos családon alapuló társadalmi szerkezetben, a szülők általi, saját meggyőződésük szerinti gyermeknevelésben és a nők és férfiak egymást kiegészítő szerepeiben látják. Az egyezmény szerzői továbbá teljes mértékben figyelmen kívül hagyják a férfiak ellen alkalmazott fizikai és pszichikai erőszak problémáját, akik egyes vizsgálatok szerint ugyanolyan mértékben válnak erőszak áldozataivá, mint a nők, de ezt a társadalmi megbélyegzés miatt nem ismerik el.
Ugyanakkor valamennyi rendelkezésre álló tanulmány kimutatja, hogy az erőszakot kiváltó leggyakoribb okok között szerepel a család szétesése és a különböző függőségek (alkohol-, drog-, szerencsejáték-, pornó-, szexfüggőség). Mi több – az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a tanulmányai kimutatják, hogy azokban az országokban, ahol érvényesül a gender fogalmán alapuló ideológia, nagyon magas az erőszakos cselekmények aránya.
Az egyezmény teljes mértékben figyelmen kívül hagyja az összes ilyen objektív tényezőt, ami bizonyítja szélsőségesen ideologizált jellegét. A nőkkel szembeni erőszak elleni fellépés ürügyén követeli már a legfiatalabb gyermekek kötelező oktatását a „nem hagyományos nemi szerepekről“, és mélységesen beavatkozik a család autonómiájába. Ezzel egy sor alapvető, mind nemzetközi szerződésekbe, mind az egyes államok alkotmányába foglalt emberi jogot sért meg. A szülők alapvető jogait világosan megfogalmazza az Emberi jogok Egyetemes Nyilatkozata 26. cikkének 3. bekezdése, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke, az Emberi Jogok Európai Konvenciójának 8. és 9. cikke, továbbá az utóbbihoz fűzött 1. sz. Kiegészítő Jegyzőkönyv 2. cikke.
Ezért nagyon nyugtalanítóan hangzanak az egyenlőségért felelős új biztos, Helena Dalli bejelentései az Isztambuli Egyezmény Európai Unió általi elfogadásáról. Az egyezmény valódi célja ugyanis nem az erőszak problémájával szembesülő nők és családok tényleges segítése, hanem egy ideologizáló, a nemek gender szerinti felépítésén alapuló diktátum ráerőltetése valamennyi tagállamra.
Tekintettel arra a tényre, hogy ez a dokumentum kontraproduktív, semmi nem indokolja, hogy az Európai Unió az egyezmény részes fele legyen.
Az egyezmény elfogadásának kizárólag a tagállamok hatáskörébe kell tartoznia. A Szerződésekben egyértelműen le vannak fektetve az Európai Unió hatáskörei, és már csak formai okokból sem (EUMSZ 82. cikk 2. bekezdés és EUMSZ 84. cikk), csatlakozhat az Unió a szerződéshez. Az egyezmény ugyanis túlnyomó részben a büntető alanyi jogot szabályozza, ami az EU hatáskörén kívül esik.
Az egyezmény elfogadása nagyon komoly következményekkel járna. Sikeres eljárás esetén az egyezmény rendelkezései az uniós vívmányok részeivé válnak, és az elsőbbség elve alapján a tagállamok ezeket kényszerülnének alkalmazni a nemzeti joggal szemben. A rendelkezések végrehajtását uniós intézmények (pl. az Európai Unió Bírósága) fogják ellenőrizni.
Azok a tagállamok, amelyek nem ratifikálták az egyezményt, úgy, mint Bulgária, Csehország, Magyarország, Litvánia, Lettország, Szlovákia, még nagyobb nyomás alá fognak kerülni az egyezmény elfogadása érdekében, és de facto kényszerítve lesznek az egyezmény rendelkezéseinek betartására. Nem lesz már lehetőség az egyezmény rendelkezéseinek korlátozott alkalmazására úgy, ahogyan ezt ma Lengyelország teszi.
Ezért határozottan kérem Önt és az egész Európai Bizottságot a Helena Dalli által bejelentett ellentmondásos tervek visszavonására. Nem támogatjuk azt a törekvést, hogy a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem ügyét a gender ideológia terjesztésére használják.
